Már a fény sem őriz. Lámpák világán Nem visszhangoznak lépteim, S már a nap sem éget. Árnyékok között Én már régen nem töröm a fényt Megtört testemen Átárad már minden. Halott lépeim Illatoznak szétszórt nyomaikon Mint egy láztól elhullott Elhervad virág.…

Elapasztottad szavaim. Megfosztottad őket értelmüktől, S kezükbe merengést adtál. Magukban árválkodnak Elmém mélyén. Vagy csak nem akarnak neked szólni. Idegeimbe adrenalint fecskendeztél Érintések, és Megsúgott mondatok útján. Kiszívhatatlan kígyóbántó méreg…

(dal, tankcsapda-lopott könyvek című számának dallamára)   Belefeszült  az éjjel Az elszáradt lelkeknek Megkeresésébe És bebörtönözésébe Lassan felizzanak a lángok A másik oldalra állok Onnan csak suttyomba nézek A többi felé, amíg elvérzek Szaggatot a…

Álomba nyúló kezek Mancslenyomata A bepárásodott ablakon. Hasztalan kaparásszák A túloldal délibábos Tükreinek képmását. Ablakokba nyíló Igazságok özönlenek A végtelen felé... Szívükben bacilus Szájukban fertőzött Szómaradványok lógnak Fonott hajuk Tehetetlen csüng A…

Hullámzik, s balra jár Az elcsépelt lélegzet Torkodba mélyesztem Az elpattant véreret Dajkáló fogsorom S szerteszét fogdosom A gondolataid Mert nem értem létedet. Hallgasd csak csendesen Az kéjes üvöltésemet Eljáró időkkel Járok keringőket Nem látok semmi mást Arany…

Reszketve fut végig Az ideg a csigolyáim közt. Hamis monitorfény Feszíti szép pupilláim, Amíg az arkangyal hamiskás Énekét fülembe üvölti. Ég a napmelegtől Az elrepült, nehéz kő Megtalálta a legelésző Tikkadt bogárbandát A pusztapusztító lapok köztében. Résnyire…

Tovatűnt érzelmeket Rejteget az ágyhuzat. Csendben elszállott lelkek “Ottvoltmárnincs” De ezt nem látták Csak csukott szemek. Halkan nyikorgó ajtó Csendben szidja a lopakodót Arcról lefolyó emlék A sóhajjal kerigőzve Csitítja ábrándba A kis bűntelen…

Nyelvem hegyén a világgal Görcsösen tekintek A hangszigetelésbe. hamvadozó almafák Gyümölcsének maradékát Marcangolják az égiek. Nincs szükségünk cuclira* Önellátóak lettünk Az irrealitások tükrén át. Utunkat piros lámpák jelzik Megálljt!- t képtelenek…

Törött perceken táncolnék. Összefogdosnám A nappalok minden gondolatát, És ágyút fonnék... Vagy szappanbuborékot. Nincs is szebb annál Ami eltűnik. Nem tépkedi meg a lelket. Hiányzó gondolatok Az elfeledett sorokból. Az éjszakáim kék foltjai... Darabkákkal játszom.…

Szobahőmérsékleten Nehéz szeretni. Árnyas tengervízben fürdik Hajnal pír az arcokon Kócos hajjal mászkál A lázálom koldulni Mígnem esténként kajánul Teleszívja tüdejét Az izzadt rémálmok Vad tekinteteivel. Présgépből gördül ki A világ összes gondja Fehér…

Dolgokba temetem A lepattanó napfényt. Bolhaléptekkel slattyognak A késői percek hazafelé. Szemlátomást elveszett az energia De legalábbis nem ő a hunyó Ebben a játékban. A sarkon határidő fordul be éppen Még rakoncátlankodik egyet A lopakodó időmaradékokkal Csak hogy…

Nem rakom össze a mondataid A Szóközök hiánya összezavar Belegabalyodtam a zsinórjaimba Csiklandozó illuziókba Folytom a hajnali fényt. Szagattottan szívom a füstöt Azonos időközönként Megfordul az óra járókeretével Bevesz egy kifacsart barokkanyart Pirongó arcok…

A falakra nézve Rémálmaim nyoma Érintésbe nyúlik. Ne adjanak nekem Ketté tört üveggolyót Nem tartja meg A ragasztó sem (nem tapadnak a részek) A szoba félszeg arca Merevedetten néz vissza rám Megfognám a gondolatot Ha lenne kinyújtani való karom De az álmokat még nem…

Arcomra száradt festék Tegnap csókja. Összegyűrt homlokomból Emlékek ömlenek a párnára. Álmaimat összekotyvasztotta A semmi a valóssal. Egy csipetnyi érzelem… Borgőzös éjszaka Lágy pír az arcon Enyhe szégyenérzet Az ajkon, s az ágyékon Az ágyakon. Magát…

Végtermékesített hamu. A száraz életek Utoló csepp maradéka Szivárványos Színárnyalatok Illuzionálnak Értelmet A szürke reggelekbe. Ugye lebomlik a lélek? Nem kell nekünk Megbocsájtás. Csak kövek pattogjanak A tűz körül Elnémúló lángok Kútgyűrűjébe…

Az  élénk színű Szembogarak mélyén Születnek a másnap Szörnyetegei. A reggel savanyú Illatában úszva Kap értelmet Mindaz, mit a A hajnal fénye Csak hunyorítva látott. Lopódzó álmokat Huncut fényképeket Elménkbe rejtve, Ereinkbe vésve, Lélegzetünkben…

Szabadon rakják életed Legókockáit Azok, akiket Nem látnak a fények Összeroppant idegek Feszülnek neki Az önmegtartóztatás Hideg falának. Közeleg a csöndesség órája. A robbanás előtti Felsőbbrendű némaság. Aki rászabadította A világra A világot Az álmodja…

A tekergő szálak közt Eltűnnek a csomópontok. Fetrengő retrótestek Szilárd anyagában Homályosul el végül A részvétlen sajnálat Forgathatatlan Lélekjelenléte Mikor hírtelen Eltűnik az álom És magára talál a lélek Ébredt elemi állatpot. Egy fájdalmas szakítás…

Derékszöges guggolás Fásult ajakremegés Amputált lélegzet…. Kezed érintései tetsteden Nem hagynak nyomot Sarokmenedék Az idő lassu vonaglása a padlón Csak mégjobban ontja Belőled áradó Érzelmek szagát Testek súrolódnak Kovácsolja őket a légtér Merengő…

Fergetegekben visszhangzik A magányos kiáltás Lázálmos hangja. Sikamlatok gyúlnak Csonkig égett nézetek Térdre rogytam Amikor kibontottad Az idő zsámolyát. Szánakoztak még A halva maradt ibolyák A sziklába zárt lelkeken. Kavarog a varogató Érzelmeket marogató…

Rebbelis almák Messze esnek fájuktól A lehulló életek S nem másznak vissza Irgalmat kérve A portól Mert tüdejük hímsoviniszta A lég pedig femina Ravatalozzunk hát Kedves testvérek S tegyünk szájkosarat A sírok ajkára Vegyünk popcornt (ezt valószínüleg nem így…

Atomok gerjednek a számban Nyálat termelek S kihányom a lépem Az alkotóimra Sorozatgyártott angyalok Futkároznak Az utca himnuszában Kergetik saját magukat Mindenhol arculatok Ámuldoznak a maguk sémáján Mint kik élvezik A semmi mámorát Karnyújtások halk zaja…