Rebbelis almák

Messze esnek fájuktól

A lehulló életek

S nem másznak vissza

Irgalmat kérve

A portól

Mert tüdejük hímsoviniszta

A lég pedig femina

Ravatalozzunk hát

Kedves testvérek

S tegyünk szájkosarat

A sírok ajkára

Vegyünk popcornt (ezt valószínüleg nem így írják...)

És dobáljuk vele egymást

Mint a nagy VH-ban

Tegyük értelmetlenné

Az értelmetlent újra

Szélesvásznon sírunk

Az elfeledett mákba

S kínunkban

Elfogyasztjuk a holnapunk

Összehúzzuk a teret

Préseljük a molekuláit

Szatirikus méretűre

Vágjuk meg a végtelent

S taszítsuk homályba a józanságot

Hogy bomlott elménk

Szédülhessen

Még pár roskadt másodpercig

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.