Hullámzik, s balra jár

Az elcsépelt lélegzet

Torkodba mélyesztem

Az elpattant véreret

Dajkáló fogsorom

S szerteszét fogdosom

A gondolataid

Mert nem értem létedet.

Hallgasd csak csendesen

Az kéjes üvöltésemet

Eljáró időkkel

Járok keringőket

Nem látok semmi mást

Arany fogcsikorgatás

Ha fájhatna még

Had fájjon, kibírom én!

Csak lélegezz oly mélyen

Hogy a fal ne állítsa meg

Rágódj csak nyugtalan

Fetrengő tetteden

Számold a fokait

A végtelen lépcsőnek

Újonnan át

Mely ide elvezetett

S hagyd hogy elvigyen

Hogy belém temessen

Hogy el ne veszejtsen

Hogy enyém lehessen.

Érintés kételye

Volt e, létezett-e

Volt e jövő és jelen

Mire múltunk emlékezik

Szájamban illatod

Elvérzett testszagod

Itt hever még

Csak elmémben rejtezett

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.