A tekergő szálak közt

Eltűnnek a csomópontok.

Fetrengő retrótestek

Szilárd anyagában

Homályosul el végül

A részvétlen sajnálat

Forgathatatlan

Lélekjelenléte

Mikor hírtelen

Eltűnik az álom

És magára talál a lélek

Ébredt elemi állatpot.

Egy fájdalmas szakítás

Az álomvilág

Keserű hazugságaival

Szenet rágó igazságnak

Vetni alá magad

Mikor az éjjel rögös kórja alatt

Szétszakítod

Az idó törékeny molekuláit

Csak hogy téged

Ne ejtsen rabul.

Benned éled a test

S te lészen majd börtöne

Míg a gomolygó

Cigifüstöt éjjelek

Vadálattá nem nevelik

A mondat szenvedő alanyát

Tépett vérerekkel

Álldogálsz a névnapok hajnalán

S csak tűröd mit az élet

Reád bérbe ki adott

Boncolgatod a másodperceket

S várod, hogy jócimboránk

A csuklyás – bácsi

Elvigyen még egy utolsó táncra

Aztán adjon kezedbe nyalókát

S harsogjon vágtatva

Éjjnek a viharán

Börtönöd ajtaja felé

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.