Az  élénk színű

Szembogarak mélyén

Születnek a másnap

Szörnyetegei.

A reggel savanyú

Illatában úszva

Kap értelmet

Mindaz, mit a

A hajnal fénye

Csak hunyorítva látott.

Lopódzó álmokat

Huncut fényképeket

Elménkbe rejtve,

Ereinkbe vésve,

Lélegzetünkben elásva.

A féltve őrzött kincseink

Válság idején

Nem fedezik

Az értelmetlent.

Nem fedik be

Mezítelen lelkünk,

Nem ásnak nekünk

Sírgödröt sem.

Mi csak hisszük ezt,

Az elfeledett álmok

Ügyetlen hazugságait.

De mégis,

Kócos fejben

Kómából felkelve

Kap értelmet

Az összes addigi

Tegnap este.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.