Tovatűnt érzelmeket

Rejteget az ágyhuzat.

Csendben elszállott lelkek

“Ottvoltmárnincs”

De ezt nem látták

Csak csukott szemek.

Halkan nyikorgó ajtó

Csendben szidja a lopakodót

Arcról lefolyó emlék

A sóhajjal kerigőzve

Csitítja ábrándba

A kis bűntelen bűnöst.

Ringatja a felső sarok

A tekintet huncut pillantását.

Vicsorgó lámpafény követte

Végig, féltékenyen

Az éjszakai utca utótáncát

Egy lehelettel teli

Rakoncátlan játék után.

Elhalt léptek

Megszűnő zaja.

Szemükre álom….

Bebábozódott gondolatok

Álmokban kelnek éltre.

Szendergő szavak

Ígéretek hamiskodnak

Csak egy látomás jegyében,

S a hajnalkodó napfény

Szívbe vési a játékos

Gondot, mivel két lélek ébred

Szende, pirongó arculattal…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.