Nem rakom össze a mondataid

A Szóközök hiánya összezavar

Belegabalyodtam a zsinórjaimba

Csiklandozó illuziókba

Folytom a hajnali fényt.

Szagattottan szívom a füstöt

Azonos időközönként

Megfordul az óra járókeretével

Bevesz egy kifacsart barokkanyart

Pirongó arcok csöpp varázsa

Kettészakadt, bolyongó nappalok

Ringatják az álmokat

“tente baba, tente”

Pillanat ízű gyöngyszem a napfény

Kiszabadította a reggel a hajnalt

De az nem lát mást

Csak sarokban űlő, őrült sírást

Kacagna kéne mikor elérem a végét

De azt mondják a nagyok,

Sosem ez a lényeg

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.