Szabadon rakják életed

Legókockáit

Azok, akiket

Nem látnak a fények

Összeroppant idegek

Feszülnek neki

Az önmegtartóztatás

Hideg falának.

Közeleg a csöndesség órája.

A robbanás előtti

Felsőbbrendű némaság.

Aki rászabadította

A világra

A világot

Az álmodja meg

A rémálmokat

Mindenki fejével

Súlytalan buzdításokkal

Lappangnak köztünk

Az éjjszaka démonai.

Nyitott ajtók szegletében

Sután bámulnak

A bukott angyalok

Nem kenyrük a könyörület

Az immunis álmos éjjel

Rugalmas

Akár egy szappanbuborék

Rakódnak le

Az illékony percek

A meggyötört felhők

Elfáradt ölébe

Létrehozott világokban

Káprázatokat szítanak

Mialatt, a kameralencse tükrén át

Rendíthetetlenül

Álmodja bele mindenki

Rémeiket a hétfőkbe

Keddekbe, szerdákba

És szombatokba

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.