Nyelvem hegyén a világgal

Görcsösen tekintek

A hangszigetelésbe.

hamvadozó almafák

Gyümölcsének maradékát

Marcangolják az égiek.

Nincs szükségünk cuclira*

Önellátóak lettünk

Az irrealitások tükrén át.

Utunkat piros lámpák jelzik

Megálljt!- t képtelenek parancsolni.

Egyik szememben irritáció,

Másikban heroinos mámor.

Infúzionáltuk az érzelmeinket.

Bekaphatja a világ

Egy nagy falásra az egészet.

Úgyis arra ébredek.

Falánkra éledek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.